Csirmaz Előd Pál:

József Attila Mama, Nem én kiáltok és Reménytelenül

c. verseinek összevetése azok angol fordításával

 

Az esszében található fordítások sajnos a fordító(k) személyének megjelölése nélkül kerültek hozzám. Egy, József Attila verseinek fordításait tartalmazó kötet (Iron-Blue Vault) címe alapján azonban valószínűsíthető, hogy a fordítók Zsuzsanna Ozsvath és Frederick Turner.

 

A konkrétság és a szubjektivitás eltűnése

József Attila Mama c. versének fordításában

 

József Attila: Mama

 

Már egy hete csak a mamára   1

gondolok mindig, meg-megállva.

Nyikorgó kosárral ölében,

ment a padlásra, ment serényen.

 

Én még őszinte ember voltam,   5

ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a dagadt ruhát másra.

Engem vigyen föl a padlásra.

 

Csak ment és teregetett némán

nem szindott, nem is nézett énrám   10

s a ruhák fényesen, suhogva,

keringtek, szálltak a magosba.

 

Nem nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás ő—

szürke haja lebben az égen,   15

kékítőt old az ég vizében.

 

Attila József: Mama

 

On Mama now my thoughts have dawdled

all of a week. Clothes-basket cradled

creaked on her hip; she'd climb the stairway

up to the drying-attic's airway.

 

Then, for I was an honest fellow,

how I would shriek and stamp an bellow!

That swollen laundry needs no mother.

Take me, and leave it to another.

 

But still she drudged so quietly,

nor scolded me nor looked upon me,

and the hung clothes would glow and billow

high up above, with swoop and wallow.

 

It's too late now to still my bother;

what a giant was my mother

over the sky her grey hair flutters,

her bluing tints the heaven's waters.

 

(A fordítóról l. a szöveg elején található megjegyzést.)

 

József Attila Mama c. versének fordítása kísérletet tesz arra, hogy hűen kövesse a vers formai jegyeit. Megtartja a sorok szótagszámát (ettől csak a 9. sorban tér el); a rímekben összecsengeti nem csak az utolsó szótagot, hanem az előtte levő magánhangzót is (stairway–airway, fellow–bellow, stb.); a sorokat szinte szóról szóra fordítja, sehol sem találunk felcserélt sorokat vagy átfogalmazott sorpárokat.

Mindezekből az azonosságokból valószínűnek látszik, hogy azok a strukturális jegyek, amelyek a lexémák, esetleg a szintagmák feletti szintekről eredeztethetőek, automatikusan átemelődnek a fordításba is. Ilyen például a keret alkalmazása (az első két, valamint az utolsó négy sor), amely egyértelművé teszi a jelenbeli nézőpontot a múltbeli tárgyra, valamint újraértékeli a múltbeli élményt. Ez a technika (a szinte szószintű fordítás miatt) majdnem ugyanilyen formában megtalálható a fordításban is.

A fő különbségeket az eredeti vers és fordítása között tehát nem biztos, hogy ezeken a szinteken lehet megragadni. A szóhasználat azonban, és annak hatékonysága, hogy kiépítse a vers által közvetített mama-képet, nagyobb eltéréseket mutat. Ezt fogom vizsgálni, a close-reading-hez hasonló technikát követve. Mint látni fogjuk, a nyelvi különbségből szükségszerűen következő eltérő szóhasználat és eltérő asszociációk hatásai főleg két irányba mutatnak: a konkrétság eltűnése és a szubjektíven megélt, személyhez kötött cselekvések helyett az objektív történések előtérbe helyezése. Ezek a hatásváltozások (vagy inkább hatásveszteségek) nehezen értelmezhetőek tudatosan vállalt eltéréseknek az eredetitől, sokkal inkább a formai megszorítások által kikényszerített kompromisszumoknak tudhatók be.

Az első versszakban az egyik legszembetűnőbb különbség a serényen szó teljes eltűnése a fordításban. E nélkül a cselekvés leírása (3–4. sor) színezetet nélkülöző, nehezebben vizualizálható, száraz tényközléssé válik. Ez elmossa a mama-képet, hiszen a serényen az eredeti versben automatikusan alkalmazódik a mama általános viselkedésére, tehát a róla kialakított modellt gazdagítja. Ez a hiány tehát a konkrétot az általános, a képiséget a fogalmiság felé tolja el. Koherens kép kialakítását tovább nehezítheti az airway szó (valószínűleg a rím diktálta) jelenléte, amelynek az általam vizsgált szótárakban nem volt jelölve a képbe illeszthető jelentése.

A második versszakban is egyértelmű, hogy a ­föl a padlásra (8. sor) szerkezet hiányzik a fordításból. Az, hogy a take me tagmondatot hogyan értelmezné egy angol anyanyelvű olvasó, nem könnyű megjósolni. A tagmondat érezhetően hiányos (vagy egy prepozíció, vagy egy elöljárós szerkezet van elhagyva), de valószínűnek tartom, hogy a kiegészített változat inkább take me up = vegyél fel (az öledbe), mint take me (up) to the attic lesz. Az eredeti cselekvés helyett tehát egy általánosabb jelenik meg, s ez is a konkrétság rovására megy. [Már a nyelvtani elemzés témakörébe tartozik, hogy az another (8. sor) szó minek a pro-formája. Valószínű ugyanis, hogy ez another mother-ra egészül ki az olvasóban, ami talán nemkívánt értelmezéseknek ad teret.]

A harmadik versszakban szintén találunk példát a mamától elidegenített cselekvésekre. Az angol változatban a gomolygó, keringő, stb. ruhák a mondat szerkezete szerint már fel vannak teregetve (hung clothes, 11–12. sor), s ezzel az eredetiben szereplő metatézis, ami a mama cselekvéseit a ruhákkal, mint alannyal jeleníti meg (főleg a szálltak a magosba által), eltűnik, s a mama cselekedetének leírása helyett történés megjelenítését találjuk. Sokkal kevésbé érzékelhető tehát, hogy a mama dolgozik, hiszen a ruhák keringenek, nem ő keringteti őket. Érdemes megjegyezni, hogy nincs is konkrét utalás arra, hogy a mama tereget (9. sor), csak a drudge szót találjuk itt, ami ugyan elég specifikus ahhoz, hogy tág asszociációkat ébresszen és így gazdagítsa a mama-modellt, de a környezetspecifikus, könnyen a versbe építhető jelentés hiányzik belőle.

További elidegenítést tartalmaz a 16. sor, ahol az eredetivel ellentétben a kékítő (bluing) festi meg az eget, nem a mama. Ezzel az utolsó két sorban, amelyek az égi mamát hivatottak megjeleníteni, eltűnt az egyetlen, a mama által végrehajtott cselekvés. Úgy is értelmezhetjük, hogy a mama halott, és már teljes passzivitásban sodródik az események között; holott ez az értelmezés nyilvánvalóan elképzelhetetlen az eredeti versben. Objektívvá teszi a szubjektíven megélt élményt a 14. sor fordítása is, a most látom-nak megfelelő bevezető tagmondat hiánya az angol változatban. S tovább személyteleníti a megjelenítést, hogy a giant a magyar óriással ellentétben (14. sor) főnévi értelemben van használva, tehát nem egy óriás mama, hanem egy mama óriás jelenik meg a versben—ami a mamával való személyes kapcsolatot tovább gyengíti. Apróság, de József Attila versében még az égi mamától való távolság is kisebb, mint a fordításban. Az eredeti változatban a mama szürke haja az égen lebben (15. sor), míg az angol változat az over the sky kifejezést használja.

Látható, hogy a négy versszakban fellelhető különbségek szignifikáns árnyalat- sőt, értelmezésbeli különbségeket okoznak. Az angol változat mamája passzívabb, munkája kevésbe konkrétan, kevésbé hatékonyan jelenik meg, mint az eredeti versben. Az itt-ott fellépő (nyelvtani) értelmezési nehézségek pedig igen nehézkessé tehetik a vizualizációra való figyelést az angol olvasó számára. Ezekben a tekintetekben a Mama c. vers jól érzékelhető veszteségeket szenvedett a fordítás során.

 

A koherencia gyengülése

József Attila Nem én kiáltok c. versének fordításában

 

József Attila: Nem én kiáltok

 

Nem én kiáltok, a föld dübörög,   1

vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,

lapulj a források tiszta fenekére,

simulj az üveglapba,

rejtőzz a gyémántok fénye mögé,   5

kövek alatt a bogarak közé,

ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,

te szegény, szegény.

Friss zóporokkal szivárogj a földbe

hiába fürösztöd önmagadban,   10

csak másban moshatod meg arcodat.

Légy egy fűszálon a pici él

s nagyobb leszel a világ tengelyénél.

 

Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!

Meddő anyánk gyerekért könyörög.   15

Barátom, drága, szerelmes barátom,

skár borzalmas, akár nagyszerű,

nem én kiáltok, a föld dübörög.

Attila József: No Shriek of Mine

 

No shriek of mine, it is the earth that thunders.

Beware, beware, Satan has gone insane;

cling to the clean dim floors of the translucent springs,

melt yourself to the plate of glass,

hide behind the diamond's glittering,

beneath the stones, the beetle's twittering,

O sink yourself within the smell of fresh-baked bread,

Poor wretched one, poor wretch.

Ooze with the fresh showers into the rills of earth

in vain you bathe your own face in your self,

it can be cleansed only in that of others.

Be the tiny blade upon the grass:

greater than the spindle of the whole world's mass.

O you machines, birds, tree-branches, constellations!

Our barren mother cries out for a child.

My firend, you dear, you most beloved friend,

whether it comes in horror or in grandeur,

it is no shriek of mine, but the earth's thunder.

 

(A fordítóról l. a szöveg elején található megjegyzést.)

 

József Attila Nem én kiáltok c. versének fordítása sok tekintetben igen elegáns megoldásokat alkalmaz bizonyos költői eszközök átültetésére, más helyeken azonban adós marad a megoldással. A külső formában fellelhető hiányosságok és pozitív változások nem mutatnak egy irányba, így szinte csak listaszerűen sorolhatóak fel; míg, érdekes módon, a szóképek, képek szintjén megjelenő változásokban közös, hogy általában megbontják az eredeti vers koherenciáját.

A külső formában a fordítás is megtartja a rímeket az 5–6. és a 12–13. sorok között, míg elveszti a 15–18. sorok közötti összecsengést, ami pedig a lezárást a magyar változatban pontszerűbbé, hangsúlyosabbá teszi. Ugyanígy nem tekinti fontosnak a keretsor pontos megismétlését sem, amivel—érzésem szerint—valamivel gyengíti a sor erejét.

Pozitív változás azonban az 5. sorban a hide behind the diamond hármas összecsengetése, ami határozott lüktetést ad a felszólításnak. Egy ehhez hasonló eszköz a 10. sorban azonban nem túl szerencsés hatással jár: az in vain you bathe your own face magánhangzó-ismétlés nem teszi lehetővé, hogy a magyar változatban természetesnek, nem stilizáltnak hangzó 10–11. sorokat hasonló módon ültesse át az angol nyelvbe.

A szavak jelentését vizsgálva szembetűnő, hogy míg a magyar lapul, simul, rejtőzik, elrejt igék mindegyikének van egy „menedéket kereső” színezete, addig ez az angol melt to és sink within igékről nem mondható el egyértelműen. Tovább bontja a vers első részében levő felsorolás koherenciáját, hogy míg a magyar változatban az összes tárgy vagy élőlény (forrás[víz], üveg, gyémánt, kenyér, zápor, még a bogár is annak tekinthető, l. például a Vihar c. verset) abszolút tisztaságot, érintetlenséget jelképez, addig a dim jelző talán némi homályt, ködösséget csempész a képbe, a smell of fresh-baked bread pedig, esetleg, a gomolygó gőzt juttatja eszünkbe, ami szintén nem feltétlenül illik a fenti sorba. A rills of earth alkalmazása a földbe helyett (9. sor) ugyan a tisztaság felé billenti el az egyensúlyt (hiszen egy patakocska nyilván „tisztább,” mint a föld), de ezzel, úgy érzem, elveszik az az érdekes párhuzam, amellyel a vers azt sugallja, hogy minden, ami a természet része, eredendően tiszta. (Hiszen a gyémánt és az üveg ugyanolyan funkciót kap, mint a bogár és a föld.)

Mindezen megfontolások alapján az alábbi (dőlt betűvel kiemelt) változásokat tartom elképzelhetőnek a fordításban:

 

Not I am shrieking, the earth’s thund’ring;

beware, beware, satan has gone insane;

cling to the clean beds of translucent water-springs,

blend into the plate of glass,

hide behind the diamond’s glitter(ing),
beneath the stones, the beetle’s twitter(ing),

o, camouflage yourself in a fresh-bakéd loaf,

poor wretched one, poor wretch.

Ooze into the soil with the freshly fallen showers

it is in vain to bathe it in your self,

your face only in others can be washed.

Be the tiny blade upon a leaf of grass:

you’ll be greater then the spindle of the whole world’s mass.

 

O, you machines, birds, tree-branches, constellations!

Our barren mother prays for an offspring.

My friend, you dear, you most beloved friend,

be it either horrific or sublime,

not I am shrieking, the earth’s thund’ring.

A szerkezet megbomlása

József Attila Reménytelenül c. versének fordításában

 

József Attila: Reménytelenül

 

Lassan, tünődve

 

Az ember végül homokos

szomorú, vizes síkra ér,

szétnéz merengve és okos

fejével biccent, nem remél.

 

Én is így próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.

Ezüstös fejszesuhanás

játszik a nyárfa levelén.

 

A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.

 

Vas-színű égboltban…

 

Vas-színű égboltban forog

a lakkos, hűvös dinamó.

Óh, zajtalan csillagzatok!

Szikrát vet fogam közt a szó—

 

Bennem a mult hull, mint a kő

az űrön által hangtalan.

Elleng a néma, kék idő.

Kard éle csillan: a hajam—

 

Bajszom mint telt hernyó terül

elillant ízű számra szét.

Fáj a szivem, a szó kihül.

Dehát kinek is szólanék—

Attila József: Without Hope

 

'Slowly, musingly'

 

I am as one who comes to rest

by that sad, sandy, sodden shore

and looks around, and undistressed

nods his wise head, and hopes no more.

 

Just so I try to turn my gaze

with no deceptions, carelessly.

A silver axe-swish lightly plays

on the white leaf of the poplar tree.

 

Upon a branch of nothingness

my heart sits trembling voicelessly,

and watching, watching, numberless,

the mild stars gather round to see.

 

In heaven's ironblue vault

 

In heaven's ironblue vault revolves

A cool and lacquered dynamo.

The word sparks in my teeth, resolves

—oh, noiseless constellations!—so

 

In me the past falls like a stone

through space as voiceless as the air.

Time, silent, blue, drifts off alone.

The swordblade glitters; and my hair

 

My moustache, a fat chrysalis,

tastes on my mouth of transience.

My heart aches, words cool out to this.

To whom, though, might their sound make sense?

 

(A fordítóról l. a szöveg elején található megjegyzést.)

 

József Attila Reménytelenül c. versének szerkezete, amint azt a két címsor is mutatja, kettős: tulajdonképpen egyazon struktúra (szinte egyazon vers) van megismételve kétszer, két változatban a vers folyamán. E két szakasz egymásnak megfeleltethető részekre bomlik, ami nagyon szigorú szerkesztési módra utal. Ez a szerkezet az, ami több ponton is megkérdőjeleződik, gyengül, sőt el is tűnik a fordítás során.

Ezt a belső szerkezetet kutatva észrevehetjük, hogy mindkét szakasz általánosító sorokkal indul, jelöljük ezeket a részeket A-val. Az első szakaszban (a Lassan, tűnődve címűben) ez a rész a teljes első versszak (azaz az első szakasz első versszakának első sorától az első szakasz első versszakának negyedik soráig tart, ezt a továbbiakban így jelölöm: 1.1.1–1.1.4). Az általános érvényre utal az az ember általános alany, és hogy egyes szám első személyű névmást és így jelölt birtokot itt nem találunk. A második szakaszban (a Vas-színű égboltban… címűben) az első három sor (2.1.1–2.1.3) tekinthető az A résznek, hiszen itt ugyanúgy, mint az első szakaszban, főleg a természeti/mesterséges síkról találunk elemeket (dinamó, égbolt; sík) s a hozzájuk kapcsolódó melléknevek főleg a ridegség érzését keltik (lakkos, hűvös, vas-színű; homokos, vizes).

Majd mindkét rész szűkít a lírai énre: megjelenik a E/1 személyes névmás, illetve az így ragozott szavak (igék, birtokként jelölt főnevek, stb.): nevezzük ezeket a részeket B résznek. Az első szakaszban (1.2.1–1.2.2) az én, próbálok szavak utalnak erre a folyamatra, míg a második szakaszban (2.1.4–2.2.2) a fogam, bennem elemek szűkítik a perspektívát a lírai énre.

A következő (C) részben a legszembetűnőbb a két szakasz párhuzama: mindkettőben (1.2.3–1.2.4; 2.2.3–2.2.4) egy hidegen csillogó, mozgásban levő vágószerszám jelenik meg (az ezüstös fejszesuhanás, illetve a csillogó kard-él a kéken ellengő idővel). Mind a két esetben a történés független a lírai éntől, legalábbis formailag, bár vitatható, hogy ebbe a részbe sorolandó-e a 2.2.4 sorban található a hajam— szerkezet.

A két szakasz szerkezete innen szimmetrikusan halad visszafelé: a B részekhez hasonlóan, a következő, D részben (1.3.1–1.3.2; 2.2.4/2.3.1–2.3.3) újra a lírai énhez kapcsolódó elemek kerülnek a középpontba (szivem; hajam, bajszom, számra, szivem), majd az utolsó, E rész újra az objektív, az általános felé nyit (1.3.3–1.3.4; 2.3.4) az a csillagok és a körbetekintő Dehát kinek is szólanék kérdéssel.

Ha a két szakasz megfelelő részeit egymásba mossuk, akkor a vers egy, talán jól védhető olvasatát kapjuk: az A részek egy általános, reménytelen állapotot mutatnak be; az első szakaszból kitűnik, hogy ez valamelyest kapcsolható az öregedéssel vagy az idővel járó valamilyen felismeréssel (Az ember végül). A B részek ezt az állapotot a lírai énre alkalmazzák. Majd a C részekben történik valami, ami a második szakaszban egyértelműbb—az elsőben, talán metatézis útján, egy nyárfára hat—de amely történés a D  részekben egyértelműen a lírai énhez kapcsolt elemek, így a lírai én megsemmisülését okozza (elillant ízű szám, a szó kihül, a semmi ágán ül szivem). Az E szakaszok a megsemmisültség állapotát újra az általános szintre emelik, amely állapot azonban meglepően közel van a kezdő, A részekben vázolttal. A lírai én megsemmisült, de semmi sem változott—talán erre a felismerésre utal a két szakasz közös címe is.

Látható tehát, hogy a részek, azok szűkítő–tágító mechanizmusa igen fontos szerepet játszanak a vers értelmezésében. Ha ez a strukturális elem sérül vagy gyengül a vers angol fordításában, ahogy az több helyen történik, akkor valószínűsíthetően az értelmezés válik nehezebbé.

Talán csupán tipográfiai hiba, hogy a második szakasz címe körül hiányoznak az idézőjelek, de a többi hiányosságot figyelembe véve felébreszti a kételyt, hogy a fordító valóban törekedett-e arra, hogy a két szakasz struktúráját és azok egymáshoz való viszonyát feltárja. Mint a többi fordítás során is, a fordító különösen nagy gondot fordított a formai jegyek megtartására: a nyolc szótagból álló sorokat ugyanígy fordítja (kivétel csupán a 1.2.4 sor), a páros rímek megmaradtak, sőt, a soroknak hajszálpontos jambikus lüktetést is ad. Sajnos, úgy tűnik, ennek a formai precizitásnak esik áldozatul az eredeti vers pontosan felépített szerkezete.

Több helyen változtatja meg más szerkezetek vagy névelők használatával azt az általánosság- vagy objektivitás-érzést, ami az adott szakaszra jellemző. Az A (tehát teljesen általános, mondhatni, lírai-én-mentes) részben, az 1.1.1 sorban található Az ember-t I am as one who-nak fordítja, amivel egyrészt beemeli a lírai ént egy ettől idegen részbe, másrészt a következő sorok általános érvényét gyengíti. Hasonló következménnyel jár a 1.3.1-es sorban az A semmi ágán… Upon a branch of nothingness­-nek fordítása. Ez ugyan a D szakaszban van, tehát nem hangsúlyos az általános érvény, mégis, a magyar változat határozott névelője sikeresen közvetíti a teljes megsemmisülés tényét, míg az angol változat határozatlan névelője szerint a semminek akár több ága is lehet—ami összeegyeztethetetlen a magyar változattal. Az 1.3.4-es sorban a the mild stars alkalmazása (a mild természetesen eredetileg a cselekvést jellemezte) azon csillagok körét szűkíti le, amik a szivem köré gyűlnek, míg a magyar változatban az (az E résznek megfelelő) általános hatást erősíti, hogy az összes csillag megteszi ezt. A második szakaszban, a 2.1.2-es sorban (A rész) egyértelmű példát találunk az általános érvény eltörlésére: a lakkos, hűvös dinamó helyett A cool and lacquered dynamo alkalmazását sem a szótagszám, a rímképlet, de még a ritmusképlet sem indokolja—és a minden fölé magasodó rideg gépezet képét valamilyen kezelhető, szubjektív vízióra kicsinyíti le.

Az eredeti vers fontos elemének tekinthető, hogy egyik C részben sincs a lírai én megsemmisülését okozó tárgy előtt névelő. Ez egyrészt nem esetlegessé (mint az egy ezüstös fejszesuhanás vagy az egy kard lenne), hanem elkerülhetetlenné, végzetszerűvé emeli a vágóeszköz képét, másrészt egyértelművé teszi, hogy ez az elem eddig nem volt jelen (hiszen nincs határozott névelő sem), tehát elég partikuláris ahhoz, hogy az eddigiekben el lehetett tőle tekinteni. Ez az érdekes meghatározottság-játék valamint az 1.2.3–2.2.4 sorok közötti párhuzam is elveszik a fordításban egyszerűen azáltal, hogy a the névelő került a 2.2.4. sorba, míg az a névelőt használja az 1.2.3. sor fordításában. (Ha a ritmus indokolja a névelő használatát, legalább ugyanazt kellene mindkét esetben alkalmazni.)

Szerkezetet bontó, valószínűleg kizárólag formai okokkal magyarázható a fordításban a 2.1.3–2.1.4 sorok felcserélése is, hiszen a második szakaszban az A és B részek határa pont e két sor között húzódik. Így a noiseless constellations általános, természeti síkról származó, ezért az A részbe tartozó elem bekerül a lírai énre már szűkítő (tehát B részbe illő) my teeth és In me közé.

A két D rész is érdekes párhuzamot mutat, hiszen bár mindkettő egyértelművé teszi, hogy a lírai én megsemmisült, addig az őt reprezentáló elemek, a vers jelentése szerint, fizikai valójukban megmaradnak (a szivem továbbra is ül, a bajszom terül, a szivem még fáj). Ezt mutatja az is, hogy a 2.3.2. sorban a száj íze illant el—és nem a bábnak/bajusznak van időleges íze (my moustache […] / tastes […] of transience), ahogy a fordítás mutatja. Ez az elem megbontja a fent vázolt, következetesen végigvitt gondolatot, és talán a halál-utáni test képét is kevésbé hatékonyan motiválja.

Nem túl szerencsés a 2.3.1. sorban a chrysalis alkalmazása sem, aminek általam talált jelentése a báb, gubó (átvitt vagy konkrét jelentésben)—valami, amiből várhatóan valami más fog kifejlődni. A jövő, a remény kerül be ilyen módon a versbe, ami természetesen nehezen illeszthető a magyar változat bármilyen értelmezésébe.

Látható tehát, hogy az a végigvitt ötös szerkezet, ami az eredeti versben könnyen kimutatható volt, hogyan gyengül a fordítás során. Az objektív elemek elvesztik általános jelentésüket; a két szakaszban párhuzamba állított elemek kapcsolata gyengül, stb. Nem állítható, természetesen, hogy ettől a fent leírthoz hasonló értelmezése az angol versnek lehetetlen, de a struktúra mindenképpen lazább, a jelentés pedig bizonytalanabb lesz.

[A struktúra megbontásához nem kapcsolható, de további, esetlegesen zavaró elemeket talán érdemes megemlíteni a fordításban. A ritmus teszi szükségessé az 1.1.2. sorban a that alkalmazását, aminek természetesen nincs antecedense, így zavaró lehet. A resolves ige a 2.1.3. sorban számomra értelmezhetetlen volt. A 2.2.2. sorban megjelenő új hasonlat (as voiceless as the air) talán nem a legszerencsésebb, ha arra gondolunk, hogy a kő az űrön keresztül esik, ahol nyilván nincs levegő. Végül, a 2.2.4. sorban a kettőspont ;and oldása  elveszi annak lehetőségét, hogy a hajam legyen a kard éle—amely értelmezés erősen jelen lehet a magyar változatban.]